Leszögezem

Mielőtt még valaki nagyon belemélyedne, hogy ilyen vagyok. Ez a legváltozóbb korszakom, a gondolataim közel percenként változnak. Nem mindent gondolok már úgy, ahogy mondjuk az elmúlt két évben leírtam. De nem szedem le azokat az írásokat, mert ettől függetlenül szeretem őket. Jó látni, hogy mikor hol tartottam.

2012. szeptember 7., péntek

Újrakezdés

Én is jól kezdem az évet... Bár legalább elhatároztam, hogy írok. Hajnalban ülök a gép fölé görnyedve és fáj a hátam, fázom, a kényelmetlen ünnepló ruhámban vagyok, merthogy évnyitó lesz. Reggeliznem kéne. Közben telefonbeszélgetést hallgatok egy ügyről, ami szervesen hozzákapcsolódik az életemhez, tulajdonképpen ettől is függök. Elmegyek messzire, miközben a nagymamámnak támogatásra van szüksége. Úgy él, mint aki egy pincében van, alig tud enni, mert alig van pénze kajára, benzinre, és közben próbálkozik, hogy megmentse az életét olyan áron, mint valami detektívregényben akit lehallgatnak, de közben börtönben ül. Újrakezdem az életem, van bennem valami mérhetetlen fizikai és lelki fájdalom, ezt próbálom megoldani. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásni. Nem mások támogatására van szükségem, magamra. Magamat kell felépítenem, hogy majd aztán én tudjak támogatni, hiszen egy törött kezű ember nem bír egy törött lábút cipelni. Próbáltam eddig kívülről megközelíteni a dolgot, jóga, egészséges táplálkozás, másik városba költözés. Tudatalatt ez mind emiatt történt, de ezekkel a dolgokkal sem fog változni semmi, ha nem fogadom el magam, ha nem kezdek belülre nézni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése