EgészSég?

Volt bennem egy rögeszme, mint sajnos sok mindenkiben (vagy még van is...), miszerint nem jó az alakom. Ezen felül rengeteg más problémát fedeztem fel a testemben, ami a rendszertelen táplálkozáshoz köthető. Majd elkezdtem jógázni, amit mindig is ki szerettem volna próbálni, hát nem okozott csalódást, inkább egy picit a saját részemről, mert azt éreztem, nem tudok teljesen belemerülni. Viszont beszélgettünk a táplálkozásról is, hogy milyen fajta étel milyen hatással van a szervezetre. Aztán igyekeztem odafigyelni erre, közben rájöttem, hogy nincs énnekem mindig időm, hogy csináljak salátát, vagy megpucoljam a zöldségeket, inkább bedobok valami hamburgert. Lettek kényszerképzeteim is, hogy rengetegsok mérget eszünk. A csirkéket úgy éltetik, hogy össze vannak zárva egy ketrecbe és úgy nyomorognak, kapjuk tőlük a negatív energiát, és a génmanipulált zöldségek? A minap vettem a tesco-ba citromot, rá volt írva, hogy a héja fogyasztása tilos. Dehát citromhéjat rakunk a süteménybe, vagy az almakompótba. Ráadásul ha veszünk paradicsommagot, egyik évben elültetjük, kinő, a következő évben ennek a paradicsomnak a magja már nem nő ki, újat kell venni, Kell Venni, kell venni KELL... Hát akkor egyáltalán mi értelme az egésznek? Már sosem eszünk normális kaját, és már sosem leszünk egészségesek?
Ami itt van, az mind hülyeség, úgy kell enni, ahogy a szervezetünk megkívánja. Még mindig jobb génmanipulált zöldséget enni, mint semmit, vagy levesport, de ha azt is meg kívánjuk, hát nyugodtan. Nem ez a lényeg. A lényeg, hogy magaddal mennyire vagy tisztában, magaddal mennyire foglalkozol, ezek mind csak arra valók, hogy eltereljék a figyelmet Magadról, arról ami Te vagy...

Ezért is kellett nekem a könyezetváltozás, egy kicsit magamba nézni, vajon miért nem tudok belemerülni a jógába, miért vannak fizikai gondjaim, miért érzem nyomottnak magam, a szervezetem, miért nincs áradó energiám. Csak az a gond ezzel, hogy fogalma sincs az embernek, hogy kell elkezdeni. A jóga ezért jó, mert segít elkezdeni külsőleg, aztán hosszú idő és gyakorlás árán segít belemélyedni, nem a fölösleges külső gondolatokra koncentrálni, hanem a belsőre. A meditáció még fontos, de türelmesnek kell lennem. Viszont elkeseredésemben elkezdtem keresgélni az interneten, amivel nagyon kell ám vigyázni, mert rettenetes, oltári hülyeségek lehetnek ott. De rábukkantam egy kis önismereti dologra, ami tesztszerűség, de nem mondja meg konkrétan, hogy milyen vagy, hagyja, hogy te találd ki, egyszerűen csak a kérdések alapján rájöttem dolgokra. Például arra, hogy iszonyatosan szélsőséges vagyok. Vannak begyöpösödött rögeszméim logikátlan dolgokban, logikusban meg egyáltalán nem. Márcsak azt nem tudom, mihez kezdhetek az információval, de idővel ez is eldől.

Szeretném...

Úgy szeretném elhagyni a formaságokat, a gondolatokat, az egót. Csak élvezni szeretném, hogy azonosulok mindennel. Nem akarom, hogy az érdekeljen, mások mit gondolnak rólam, és nem akarok előítéleteskedni senki felett, mindenki ember, és mindenki van valamilyen szinten. Ha van értelme a találkozásunknak, mert tanulunk egymástól, annak már örülök. De közben meg ha ezen a világon akarok lenni, ebben a formában, valahogy mégis muszáj, hogy figyeljek azokra a dolgokra, hogy miből élhetek meg, és hogy. Persze régen a paradicsomra is oda kellett figyelni, abból éltünk meg, és abból ettünk. Életet hoztunk létre újra és újra, alkottunk, teremtettünk, mint Isten. Most mit teremtünk? Hogyan? Szeretünk teremteni? Szeretjük megteremteni azt a dolgot, amiből pénzünk lesz, hogy ehessünk?

Nagyon furcsa azt érezni, hogy elkezdek egy gondolatmenetet és más jön ki belőle, vagy rögtön utána végiggondolom, és azt mondom, hogy ez hülyeség, nem is erről akartam írni, vagy töviből átforgatom az egész mondatot. Mindenki változik, azt hiszemén én épp a legváltozóbb korban vagyok, hol a legfontosabb a tapasztalás. Ez tesz minket többé, nagyobbá, teremtővé. Illetve nemhogy többé... mert kevesebbé, letisztultabbá, félelem és rögeszmék nélkülivé, elhagyjuk a fölösleges dolgainkat, csak mi maradunk, és így adjuk tovább magunk. 

Újrakezdés

Én is jól kezdem az évet... Bár legalább elhatároztam, hogy írok. Hajnalban ülök a gép fölé görnyedve és fáj a hátam, fázom, a kényelmetlen ünnepló ruhámban vagyok, merthogy évnyitó lesz. Reggeliznem kéne. Közben telefonbeszélgetést hallgatok egy ügyről, ami szervesen hozzákapcsolódik az életemhez, tulajdonképpen ettől is függök. Elmegyek messzire, miközben a nagymamámnak támogatásra van szüksége. Úgy él, mint aki egy pincében van, alig tud enni, mert alig van pénze kajára, benzinre, és közben próbálkozik, hogy megmentse az életét olyan áron, mint valami detektívregényben akit lehallgatnak, de közben börtönben ül. Újrakezdem az életem, van bennem valami mérhetetlen fizikai és lelki fájdalom, ezt próbálom megoldani. Egyre mélyebbre és mélyebbre ásni. Nem mások támogatására van szükségem, magamra. Magamat kell felépítenem, hogy majd aztán én tudjak támogatni, hiszen egy törött kezű ember nem bír egy törött lábút cipelni. Próbáltam eddig kívülről megközelíteni a dolgot, jóga, egészséges táplálkozás, másik városba költözés. Tudatalatt ez mind emiatt történt, de ezekkel a dolgokkal sem fog változni semmi, ha nem fogadom el magam, ha nem kezdek belülre nézni.