Már

Már tudom, mire várok.
Arra, hogy egy év elteljen, azt hiszem, hogy ettől olyan nagyon fog változni az életem... Igazából az elköltözésre vágyom, el innen, szabad akarok lenni, szabadnak születtem. Nem mintha így nem lennék szabad... De ott a tudat, ott van az érzés, hogy függök tőlük, s ez kiborít.
Járni akarom a világot, élni, keresni, hogy aztán találjak. Találni, megtalálni. De csak a következő lépést, mindig csak a következő lépést kell megtalálni, amikor már ott vagy, akkor ott vagy és közben keresheted a következő lépést.
Boldog vagyok, már megtaláltam a boldogságot, s boldoggá akarom tenni az embereket, nem csak körülöttem. Azt szeretném, ha boldogok lennének, és felfedeznének mindent az életben. Úgy csodálnák az életet, a világot, mint egy kisgyerek, hisz a kisgyerek őszinte, kedves. Csodálkozz a világra, mintha még nem láttad volna, de hiszen nem is láttad még, meg sem csodáltad...
Verset írnék, zenélnék, énekelnék, csak el kéne döntenem, mit akarok, legyetek boldogok.