Problémák

Az utóbbi napokban sok problémával kerültem szembe. Megoldhatatlannak láttam őket. Minden téren felmerültek a gondok. Emiatt a hangulatom is olyan szinten hullámzott, hogy az már elviselhetetlen volt. Egyik percben sírtam, a másikban nevettem, egyszer boldog voltam, egyszer végtelenül elkeseredett. Egyszer dühös voltam, egyszer féltem, egyszer aggódtam, egyszer hisztiztem, de úgy, mint egy négyéves gyerek. Nem tudtam mit csináljak magammal, hogy min változtathatnék. Aztán alapállapottá vált az elkeseredettség. Néha sikerült kilendülnöm belőle, néha még rosszabbá vált.
Aztán rájöttem, hogy csak olyan problémákat kapok, amikkel meg tudok küzdeni, sőt tulajdonképpen, csak én teszem őket problémává. Ezek az utam szükséges lépései. Attól még, hogy nem látom a célt, mennem lehet az utamon, mennem kell. Nem adhatom fel. Akkor nem érne semmit az eddigi életem, ez az édeskevés rész abból, amekkora életem még lehet, és lesz is. Ez kényszernek tűnik, pedig nem az. Épp azért kell mennem és küzdenem, hogy ne kényszerekből álljon az életem, majd ha lesz. Szóval ezek a problémák nem is léteznek, nincsenek itt, csettintek, és már el is tűnnek. Csak én láttam őket megoldhatatlannak, csak eddig.
Tehát most azt teszem, ami a legjobb: folytatom az utamat, akárhová is megyek, folytatom, mert nincsenek akadályok, nincs olyan, amit ne oldhatnék meg.
Az élet boldogság :)

Történelem

Tudtátok, hogy 3000 évnél régebbi írások is léteznek?


http://www.varga.hu/IRASTORTENET/IRASTORTENET_KEZDOLAP.htm


(sőt, a rovásírásra is hasonlítanak) 


http://www.magyarmegmaradas.eoldal.hu/cikkek/5.html  (ez csak egy cikk, ami érdekel)

Már megint csak keresek..

Egyszerre csak azt veszem észre, hogy minden időmet a számítógépnél töltöm. Már el is felejtettem gondolkodni. Csak az online chat, Uno játék, billiárd, sorozatok, fészbúk, msn. Csak itt beszélek a barátaimmal, csak az érdekel hányan lájkolják a kommentem, a képeim, a quizeim eredményeit. 
Itt vagyok és közben észre sem veszem, hogy nincs életem. Nem tudok magamról semmit sem és attól, hogy itt töltöm minden időmet, nem fogok többet tudni. 
Hiába beszélgetek a barátaimmal, hogy mikor találkozunk, miújság velük, a válasz, hogy majd megbeszéljük, addig meg jól elvagyunk, küldözgetünk egymásnak különböző linkeket és észre sem vesszük, hogy közben tovább forog a Föld. És most azt hiszem magamról, hogy húde nagy okosságot írtam, mikor ezt már elmondták előttem hatszázszor, és holnap ugyanúgy nyugodtan följövök és lájkolom az ismerőseim képeit, akik persze annyian vannak, hogy igazából csak párat, ha tényleg ismerek, és mondhatom, hogy az ismerősöm. 
A nettől várjuk a praktikus tanácsokat, hogy gyógyulhatnánk ki valamilyen betegségből, ahelyett, hogy félretennénk a büszkeségünk és elmennénk orvoshoz. A neten keresünk megoldást mindenféle lelki és párkapcsolati problémára, ahelyett, hogy fognánk és elhurcolnánk a legjobb barátunkat/barátnőnket egy kávézóba és tanácsot kérnénk tőle. Mitől félnek az emberek, mitől félünk? 
Az igazságtól? Hogy meglátják az ismerőseink, mégsem vagyunk tökéletesek? A bukástól? Miért nem beszélünk? 
Nem azért írtam ezt, hogy valaki is elolvassa, mert most mit csinálnának, nem változtat rajtuk, ugyanúgy lájkolhatják, és akkor mi van? Nem változik semmi, másnap ugyanúgy följönnek, és fölteszik a legutóbbi buli képeit. Tulajdonképpen csak magamnak írtam ezt a szöveget, hogy felébredjek végre, de az a baj, hogy ez nem csak egy rossz álom……

Ez igaz…… észrevetted…… Teszel ellene? –Nem……
Mert mit tudnál csinálni? Mindenkit itt tudsz elérni. Olcsóbb, mint a telefon, nem kell kimozdulnod otthonról, maradhatsz a kényelmes kis vackodban. Ha meg változást akarnál? Nem lehet, mindenki kuksol inkább a vackában, és ha nem nézed a fészbúkot, lemaradsz valamiről, a többiek persze mesélik egymás közt, mekkora jó fotót tett fel xy a fészbúkra, én lájkolom. Már nincs is más szó a magyar nyelvben, csak, hogy lájkolom, meg hogy kamonozzál már ide, lecsekkolom hány frended van. És ott vannak oldalt azok a kis instrukciók: xy még új a fészbúkon, üdvözöld, ajánlj neki ismerősöket, írj az üzenőfalára, vedd fel vele a kapcsolatot. Tényleg ez kell a barátsághoz? Hogy az interneten lévő random insrukciókat teljesítsük, és akkor mindenki örül, mert azt hiszi, gondoltunk rá.. És mi van azokkal, akik csak azért jelölnek be, mert egy suliba jártok(de amúgy még egyszer sem köszöntetek egymásnak), vagy mert egyszer meglátott az utcán? Kedvesen visszaigazolod, lájkolod a kommentjeit, képeit, mittudomén, de ettől nem változik semmi, nem lesz az ismerősöd, ugyanúgy nem fogtok köszönni, ha meglátjátok egymást, akkor meg van értelme? –Nincs. Akkor minek jelöl be? –Kisebbségi komplexusának igen előrehaladott állapotában észre sem veszi, hogy éppen kire kattintott. Magyarul: ki tudja?
Nem is ez az érdekes, ilyen emberek valamiért mindenhol akadnak, inkább az, hogy MIÉRT NEM TAKARODOK MÁR EL INNEN?
Hát ez az.. Tudom a választ? –Nem.
Akkor nincsmás hátra, minthogy olyat csináljak, amit tudok. Mi lenne, ha lájkolás helyett tényleg kifejezném hogy szeretem a barátaim? (hú de nyálas vagyok…) 

Új év

Az Új évet úgy kezdtem, ahogy soha nem gondoltam volna. Még nem tudom mit tartogat nekem, izgalmas lesz, azt előre látom. Fel akarok fedezni mindent. Hinni, bízni magamban, nagy út lesz, de sikerülni fog.
Szeretem az életet, a világot, szeretném megölelni, mindent szeretnék megölelni és mindenkit. Az ölelés a legőszintébb érzelemkimutatás, szerintem. Ölelni jó, ezt mindenki tudja, megnyugtat, elvarázsol, boldoggá tesz.
Gazdagabb lettem, egy egész társasággal, megtaláltam két lelkitársam, közülük az egyiket el is vesztettem, ami miatt nagyon szomorú lettem. Kipróbáltam egyet, s mást. Közelebb kerültem ahhoz, amit várok, hogy a kétségeim között mégjobban örlődjek, de mostmár tudom, hogy meglesz a helyem, még nem tudom, hol, de érzem.
Amiről azt hittem nincs értelme, az hiányzott a legjobban, és az adott újra értelmet, teljesen más formában.

Vágjunk bele az Új évbe, még több szeretet, mégtöbb ölelés :))

Most ezek foglalkoztatnak

http://www.felseges.hu/oriasok/

http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9158817

http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20050331szelid.html

http://www.xmagazin.hu/pShowCikk.tvn?cid=11965

http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=157220

http://drinfo.hu/hirek/hirtallozo/98/11077-oriasok-maradvanyaira-bukkantak-csalas-vagy-igazsag-videoval

http://iqdepo.hu/dimenzio/22/22-16-03.html

http://www777.blogter.hu/422664/nimrod_a_nephilim